"Ma éjjel fél tizenkettőkor, hazafelé, a jeges levegőt nagy kortyokban erőltettem le a torkomon, bámultam a csupasz, fekete fák mögött kigyúló csillagokra, az Oriontól elállt a lélegzetem. Milyen rég, milyen régóta ügyet sem vetettem a csillagokra; de ma újra nem csak semmitmondó tűszúrások az olcsó szövetből készült pislákoló égbolton, hanem jelképek, a fény szigetei, puhák, rejtélyesek, súlyosak és hűvösek, - olyanok, amilyenekké én teszem őket."
[89-90. p.]
Csillagok
2008.06.15. 16:03
Címkék: napló Plath
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sylviaplath.blog.hu/api/trackback/id/tr466257187
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.