Sylvia Plath

Egy igen megrázó naplórészlet következik Sylviától. Megdöbbentő, micsoda sötét érzés-kavalkád kavaroghatott az írónőben ekkor... (A szerk.)"Keresztre feszítenek a saját korlátaid. Amit vakon választottál, megváltoztathatatlan; vissza nem vonható. Voltak…

"Ma éjjel fél tizenkettőkor, hazafelé, a jeges levegőt nagy kortyokban erőltettem le a torkomon, bámultam a csupasz, fekete fák mögött kigyúló csillagokra, az Oriontól elállt a lélegzetem. Milyen rég, milyen régóta ügyet sem vetettem a csillagokra; de ma újra nem…

"Feküdtem, sírtam és újra éreztem, hogy ember vagyok, érzékeny és sebezhető. Emlékezni kezdtem, hogy volt azelőtt; milyen is volt a magabiztos alkotóerő gyöngyszeme. A jellem sors; és az ördögbe is, jobban tenném, ha a sajátommal foglalkoznék. Visszahúzódtam…

A súlyos depresszió és az egyetlen kiút, az öngyilkosság emlegetése előrejelzi a teljes összeomlást. Az üvegbúra nyara következik. Kevesen látják tisztán a helyzetet, de nem ismerhetik Sylvia elkeseredésének valódi mélységét... a hozzá közel állók megszokhatták…

"Gyakorolni fogom az önfegyelmet. Nem leszek többé az a csahos kölyökkutya, aki eszét vesztve az emberek nyakába ugrik, hogy azonnal meghódítsa őket. Elviselhetetlenül szeretném, ha szeretnének. Átvészeltem a különös, tudatos népszerűtlenség hosszú korszakát. Ma…

"...meghatározhatatlan valami mindaddig, amíg a létállapotok váltakoznak. Hacsak simán ki nem engeded folyni a kezed közül, mint Eddie*, aki azt mondja, nem mást jelent, mint a két élet összebékítését, azét, amit élsz, azzal, amit élni szeretnél. (Gyakran, azt hiszem, éppen…

"Itt következik az első szonettem (...) Kéjelegtem a szavak érintésében és muzsikájában, választottam és újraválasztottam, kiszemeltem a színt, az egybehangzást és a disszonanciát, a kívánt zenei hatásokat (...) boldog vagyok, egy év óta ez az első írás, ami…

"A szél meleg, sárga holdat fújt a tenger fölé; gumószerű Hold, kihajt a göröngyös indigókék égen, a világosság fénylő, pislogó szirmait önti a remegő, fekete vízre."[44. p] "Az illogikus, érzéki ábrázolásban vagyok a legjobb." - írja, s…

Eljön az idő, amikor minden kijárat lezárul, mintha viasszal tapasztanák be. Ülsz a szobádban, a testedben érzed a szúró fájdalmat, ami összeszorítja a torkodat és veszélyes kis könnyzacskókká préselődik a szemed mögött. Egy szó, egyetlen mozdulat és mindaz, ami…

"Az vagyok, amit érzek, gondolok és teszek. Szeretném minél teljesebben kifejezni a lényemet, mert valahogy úgy érzem, csak ezzel igazolhatom, hogy élek. Ha az a dolgom, hogy kifejezzem, ami vagyok, kell valami ugródeszka, módszer, életelv - hogy a saját kis gyászos, személyes…