Szolipszizmus: a szubjektív idealizmus végletekig vitt formája, amely csak a szubjekív tudat, az "én" létezését ismeri el, és a világot csak az egyéni tudat alkotásának tekinti.
A szolipszista szónokol
Soliloquy Of The Solipsist
Én?
Magam megyek,
Lábam alatt
Forog az éjféli járda-szalag;
Szemem behunytam -
Minden álmodó ház kilobban;
Ormok fölött
Szeszélyemből nagy holdhagyma lebeg
Egén.
Én
Kicsinyítek
Lépéseimmel
Fát, házat,; a bábu-ember
Mind ráng tekintetemen:
Csókol csak mind, vedel,
Röhög pedig
Elég kacsintanom: egyik
Sem él.
Én
Adom a színét,
Ha jó a kedvem,
Fűnek-égnek, aranyra festem
A napot:
Viszont ha fagyponton vagyok,
Kitiltom innét
A színt s a virágról úgy döntök: ismét
Ne legyen
Én
Tudom, ha veled
Vagyok, erősen
Hiszed, hogy nem függsz semmiben se tőlem
S azt mondod: érzed,
Hogy húsból vagy, mert a szerelem éget,
Pedig eszed
És bájad, drágám, megköszönheted
Nekem.
[Imreh András fordítása]
