Sylvia Plath

Két kötet jelent meg Sylvia verseivel magyar fordításban. Az egyik a Zúzódás című válogatás kötet Tandori Dezső fordításában, a másik az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Lyra Mundi sorozat könyve, amely több fordítótól közöl Plath-verseket. E két kötetet fogom összehasonlítani.

Sylvia Plath versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002 Szerk. Lázár Júlia

A fordítás alapja: Sylvia Plath: Collected poems, 1981

Ebben a kötetben megjelent Sylvia-Plath-versek, fordítóikkal.

Egy *-gal jelöltem azokat a verseket, amelyek a Zúzódás kötetben olvashatók Tandori Dezső fordításában.

Két **-gal jelöltem azokat a verseket, amelyek mindkettő könyvben megtalálhatók, de a Lyra Mundi kötetben más fordító olvasatában.

A jelölés nélküli versek nincsenek benne a Zúzódás-kötetben. 

*A bezárulás bátorsága (Tandori Dezső)

**A bölcsek (Géher István)

A fehérségre emlékszem (Mesterházi Mónika)

A hírhozók (Lázár Júlia)

*A hold és a tiszafa (Nemes Nagy Ágnes, Tandori Dezső)

*A kérő (Tandori Dezső)

A kígyóbűvölő (G. István László)

A koldusok (Géher István)

*A kolosszus (Tandori Dezső)

**A másik (Lázár Júlia)

*A méhes láda megérkezik (Tandori Dezső)

**A méhgyűlés (Imreh András)

**A Mohave-sivatagban (N. Kiss Zsuzsa)

**A müncheni próbababák (Imreh András)

*A nyúlfogó (Gergely Ágnes, Tandori Dezső)

A soványak (Várady Szabolcs)

A szolipszista szónokol (Imreh András)

A tükör-pár (Szabó T. Anna)

*A vetélytárs (Tandori Dezső)

**A vízen át (G. István László)

*A zaklató múzsák (Tandori Dezső)

*Apu (Gergely Ágnes, Tandori Dezső)

*Arcifjítás (Tandori Dezső)

*Ariel (Tandori Dezső)

Asszonyház (N. Kiss Zsuzsa)

*Az akasztott ember (Tandori Dezső)

*Az Egg-Rock-i öngyilkos (Tandori Dezső)

Bagoly (Mesterházi Mónika)

*Balsejtelmek (Tandori Dezső)

Bárányok a ködben (Hajnal Anna)

**Békaősz (Mesterházi Mónika)

Bénán (Várady Szabolcs)

Brazíliaváros (Gergely Ágnes)

Dzsigoló (Géher István)

*Egy apátlan fiúnak (Tandori Dezső)

**Eset (Géher István)

*Évek (Tandori Dezső)

*Fácán (Tandori Dezső)

*Felhőföld két sátorosa (Tandori Dezső)

*Finisterre (Tandori Dezső)

*Függőleges vagyok (Tandori Dezső)

*Gipszben (Tandori Dezső)

**Gombák (Imreh András)

*Gulliver (Tandori Dezső)

**Gyermek (Lázár Júlia)

*Gyermektelen nő (Tandori Dezső)

**Gyertyafénynél (N. Kiss Zsuzsa)

*Gyertyák (Tandori Dezső)

Hajnali órán (Gergely Ágnes)

Hajsza (Szabó T. Anna)

*Halál és Tsa. (Tandori Dezső)

*39,4° (Tandori Dezső)

Holtra váltan (Lázár Júlia)

**Hullaház kétszer (N. Kiss Zsuzsa)

Incommunicado (Mesterházi Mónika)

Jóság (Mesterházi Mónika)

*Juhok a ködben (Tandori Dezső)

*Kis fúga (Tandori Dezső)

**Korán elosonni (Várady Szabolcs)

Kráter (Lázár Júlia)

**Lady Lazarus (Hajnal Anna)

*Lázár kisasszony (Tandori Dezső)

**Lázárasszony (Gergely Ágnes)

*Léggömbök (Tandori Dezső)

Leszbosz (Gergely Ágnes)

*Lorelei (Tandori Dezső)

*Mária éneke (Tandori Dezső)

Midász országában (Imreh András)

**Minden drága halottunk (Imreh András)

**Negyvenfokos láz (Gergely Ágnes)

*Nick meg én s a gyertyafény (Tandori Dezső)

Odaút (Ferencz Győző)

*Öt ölnyi mélybe (Tandori Dezső)

Özvegy (Gergely Ágnes)

Párbeszéd romok közt (Szabó T. Anna)

*Parliament Hill (Tandori Dezső)

Pásztorköltemény (Szabó T. Anna)

*Pipacsok júliusban (Tandori Dezső)

*Pipacsok októberben (Tandori Dezső)

*Point Shirley (Tandori Dezső)

*Reggeli dal (Tandori Dezső)

*Szavak (Báthori Csaba, Tandori Dezső)

*Szedrezés (Tandori Dezső)

**Szelídség (Báthori Csaba)

*Szememben szálka (Tandori Dezső)

**Szilfa (Lázár Júlia)

**Születésnapi ajándék (G. István László)

*Téli fák (Tandori Dezső)

Téli táj, varjakkal (Szabó T. Anna)

*Terhes nők (Tandori Dezső)

**Thalidomide (Mesterházi Mónika)

**Titok (Lázár Júlia)

Totem (Várady Szabolcs)

*Tulipánok (Tandori Dezső)

*Tükör (Tandori Dezső)

*Utójáték (Imreh András, Tandori Dezső)

*Varjú esős időben (G. István László, Tandori Dezső)

*Végszavak (Tandori Dezső)

*Zúzódás (Tandori Dezső)

Sylvia Plath: Zúzódás. Válogatott versek. Tandori Dezső fordítása

Itt  felsorolom azokat a verseket, amelyek a Lyra Mundi kötetből kimaradtak. 

A kiégett nyaraló (The Burnt-out spa. In: The Colossus)

A nyájas nyavalyák (The companionable ills. In: The Colossus)

Az álmatlan (Insomniac. In: Crossing the water)

Az emse (Sow. In: The Colossus)

Dobás (Edge. In: Ariel)

Éjszakai műszak (Night Shift. In: The Colossus)

Ez vagy (You are. In: Ariel)

Fullánkok (Stings. In: Ariel)

Halva születettek (Stillborn. In: Crossing the water)

Három nő (Three women. In: Winter trees)

Kastélykert (The Manor garden. In: The Colossus)

Medalion (Medallion. In: The Colossus)

Paralízis (Paralytic. In: Ariel)

Telelés (Wintering. In: Ariel)

Vízfestmény Grantchester-rétségről (Watercolour of Grantchester Meadows. In: The Colossus)

Szavak

Words

Fejszék,
Csapásukra a fa cseng,
És a visszhangok!
Visszhangok futnak szét
A középpontból, mint a lovak.

A nedv
könnyként fakad, akár
A víz, ha nyomul vissza,
Hogy tükre legyen megint
A kődarab fölött,

Mely csobban és forog,
Fehér koponya,
Falja zöld gyom.
Évek múlva
Fölfedezem őket az utcán -

Száraz, lovasuk-nincs szavak,
Fáradhatatlan patazaj.
Míg
A tó mélyén rögzített csillagok
Egy életet igazgatnak.

A modern líra mintadarabja. A fadöntő fejsze Walt Whitmanre emlékeztet, a vízhínár koszorúzta halálfő Edgar Poe-ra, a belső visszhang Emily Dickinsonra, a csillagkép Emersonra. Sylvia Plath szavai felfedeznek, feltérképeznek, birtokba vesznek ; csatornázzák a szorongást, betörik a szenvedélyt, civilizálják a lélek vadonát. Miközben saját lelki betegségét analizálja, a kollektív félelemnek, fájdalomnak,bűntudatnak, tiltakozásnak is hangot ad.Mindent tud a versről - tudja, mit mivel lehet jelképpé növeszteni, vagy torzképpé kicsinyíteni, mire képes a SZÓ, a szójáték, az alliteráció és a rím. Tudja, hogy a durva nyersanyagból mi hozza elő a kiművelt költészetet. Minen elemében tökéletes művész ; nem is lehet más, hiszen témája az elementáris tökéletlenség.

A következő bejegyzések szabadon válogatott versek lesznek a Zúzódás című kötetből. (A válogatás minden darabja Tandori Dezső fordítása, ezért a fordítót külön nem fogom feltüntetni a továbbiakban.) A kötet utószavában olvasható: Az olvasó veszélyt sejt, óvatos. Mielőtt rábízná magát a sötétfutású költeményekre, előbb a tartalomjegyzékben tájékozódik. A sodrásirányt fürkészi, kikeresi a címadó verset. (Geher István) Legyünk óvatosak a hangulatok átélésével.

A címadó vers következik.

Zúzódás

Contusion

Szín fut a tetthelyre, bíborsötét.
a test többi része elmosódik
Gyöngyház-színben.

Sziklahasadékot
Szív megszállottan a tenger,
Egy üreg az egész tenger tengelye.

Akkora, mint egy légy:
A végzet jele
Lekúszik a falon.

Zárul a szív,
Hátracsusszan a tenger,
Letakarva a tükrök.

Egy igen megrázó naplórészlet következik Sylviától. Megdöbbentő, micsoda sötét érzés-kavalkád kavaroghatott az írónőben ekkor... (A szerk.)

"Keresztre feszítenek a saját korlátaid. Amit vakon választottál, megváltoztathatatlan; vissza nem vonható. Voltak esélyeid; nem kaptál rajtuk, az eredendő bűnben dagonyázol; a korlátaid közé szorítva. Még azt sem vagy képes eldönteni, hogy sétálj-e egyet a szabadban: nem vagy biztos benne, menekülés-e ez is, vagy puszta felfrissülés az egész napi szobafogság után. Elveszítettél minden életörömöt. Előtted sehová sem vezető ösvények egész sora. Félig szándékosan, félig kétségbeesetten meglazítod a fogást a termő, teremtő életen. Nem nélküli gép lesz belőled. Nem vagy képes szeretni, még ha tudnád is, hogyan kezdj hozzá. Minden gondolat ördög, pokol - ha újra kezdhetnéd, ó, mennyi mindent másképp csinálnál. Haza akarsz jutni, vissza az anyaméhbe. Figyeled, amint a világ ajtót ajtó után csap be az orrod előtt, némán, keserűn. Elfelejtetted a titkot, ami a tied volt valaha, ó, valaha. Hogy lehet még örülni, nevetni, az ajtókat szélesre tárni. 

"Ma éjjel fél tizenkettőkor, hazafelé, a jeges levegőt nagy kortyokban erőltettem le a torkomon, bámultam a csupasz, fekete fák mögött kigyúló csillagokra, az Oriontól elállt a lélegzetem. Milyen rég, milyen régóta ügyet sem vetettem a csillagokra; de ma újra nem csak semmitmondó tűszúrások az olcsó szövetből készült pislákoló égbolton, hanem jelképek, a fény szigetei, puhák, rejtélyesek, súlyosak és hűvösek, - olyanok, amilyenekké én teszem őket."
[89-90. p.]