Amerikai írónő. 1932. október 27-én született a massachusettsi Jamaica Plain-ben, középosztálybeli családban. Apja egyetemi, anyja középiskolai tanár volt. Nyolc éves volt, mikor apja meghalt. Plath gyerekkorától kezdve rendkívül érzékeny, intelligens és tehetséges volt, sikeres volt mindenben, amihez csak hozzákezdett. Iskoláit végig kitűnővel végezte. 1950-től ösztöndíjjal a Smith College-ban folytatta tanulmányait. 1952-ben egy novellájával megnyerte a New York-i Mademoiselle magazin első díját, ami azt jelentette, hogy egy hónapig szerkesztő-gyakornokként dolgozhatott a neves folyóirat szerkesztőségében. New York-ban rendkívül izgalmas, eseménydús életet élt, fogadásokra, divatbemutatókra járt, de nem tudta élvezni, mert már ekkor a depresszió tünetei jelentkeztek rajta. Ennek ellenére végig megpróbálta fenntartani a boldogság és a sikeresség látszatát. A hónap végén kimerülten és depressziósan érkezett haza. Pár nap múlva súlyos idegösszeomlást kapott, teljesen szétesett, nem tudott aludni és dolgozni, szinte alig evett. Pszichiáterhez került, aki elektrosokk kezelésben részesítette. Az állapota azonban ettől csak rosszabbodott, gondolatai folyamatosan az öngyilkosság körül forogtak. Végül anyja altatóival öngyilkosságot kísérelt meg. Hogy biztosra menjen, elbújt pincéjük egy rejtett zugában, és anyjának egy üzenetet hagyott, hogy elutazott. A rendőrség több napig kereste, mígnem anyja véletlenül rátalált a pincében. Bár hatalmas adag altatót vett be, csodával határos módon túlélte az öngyilkossági-kísérletet. A következő hónapokat különböző pszichiátriai osztályokon töltötte, ahol
inzulin- és elektrosokk-terápiával kezelték. A New York-ban töltött hónapot, az összeomlást, majd a betegségből való kilábalását később önéletrajzi regényében, az 1963-ban álnéven megjelent, Az üvegburában dolgozta fel. A kezelés végeztével folytatta az egyetemet, 1955-ben summa cum laudéval diplomázott, majd Fulbright-öszöntdíjasként a Cambridge-i Egyetemen folytathatta tanulmányait. Itt ismerkedett meg az akkor még ismeretlen angol költővel, Ted Hughes-zal, akivel négy hónap múlva összeházasodtak. Cambridge-ben éltek, majd Amerikába települtek át, ahol Plath a Smith College-ben irodalmat tanított. Mindenki elégedett volt vele, de depressziója elhatalmasodott rajta, eredményeit kudarcként élte meg. Otthagyta az egyetemet, és 1959-ben férjével visszatért Angliába és egy devoni farmon telepedtek le. Két lányuk született. Plath első verseskötete, a The Colossus (A kolosszus) 1960-ban látott napvilágot. 1962-ben házasságuk válságba jutott, Hughes októberben elköltözött. Plath decemberben gyerekeivel Londonba ment. Depressziója újra elhatalmasodott rajta, de emberfeletti erővel fenn tudta tartani a látszatot és képes volt ellátni gyermekeit. E válságos hónapokban remekművek sorát alkotta meg. 1963. február 11-én öngyilkosságot követett el, kinyitotta a gázcsapot. Az utolsó hónapok versei 1965-ben Ariel címen láttak napvilágot. Életműve csak fokozatosan vált hozzáférhetővé. 1971-ben jelent meg a Crossing the Water (Át a vízen) 1981-ben a Winter Trees (Téli fák) című kötete. Novellái 1979-ben, naplói 1982-ben láttak napvilágot. Syliva Plath és Ted Hughes tragikus kapcsolata a huszadik század egyik nagy irodalmi legendájává vált. Sokan Hughest kiáltották ki bűnbaknak Plath haláláért. Az évek során több kötet is feldolgozta kapcsolatukat. Ezek közül kiemelkedik Janet Malcolm életrajza, A hallgatag asszony, mely elfogultság nélkül próbálja kibogozni történetük kusza szálait. Hughes, aki időközben Anglia ünnepelt költőjévé, sőt 1984-től hivatalos udvari költővé vált, sokáig hallgatott kapcsolatukról. Nem sokkal halála előtt, 1998-ban törte meg a hallgatását, mikor Születésnapi levelek címen megjelentette az emlékezés verseskönyvét, melyben Plath önéletrajzi fogantatású verseinek megidézésével dolgozta fel tragédiába torkolló házasságukat.
