"...Megtanulni, hogy nincs semmi, amit igaznak fogadhatsz el, csak múlékony, átmeneti igazságok, amelyek megfelelnek a pillanatnak, a helynek és a lelkiállapotnak, amelyben vagy..."
[31. p.]
A lélek magányossága
2008.04.13. 12:25
"Istenem, de hát az élet magányosság, a céltalan partik harsogó, talmi vidámsága és minden mámorítószer ellenére, a hamis, vigyorgó maszkok ellenére, amelyeket arc helyett viselünk. És ha végül találsz valakit, akiről úgy érzed, kiöntheted neki a lelked, megdöbbenten állsz - a szavak, amiket kiejtesz olyan rozsdásak, csúfak, olyan jelentésnélküliek és gyöngék, hiszen te tartottad őket a sját kis szűk sötétségedben olyan soká. Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak - de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan."
[28. p.]
[28. p.]
Címkék: napló Plath
Szólj hozzá!
Írás
2008.04.13. 12:19
"Hogy mondjam el...hogy az én boldogságom az, ha kitépek egy darabot az életemből, a fájdalom és szépség egy darabkáját, és egy papírdarabon géppel írott szavakká varázsolom? Hogyan is érthetné meg, hogy az életemet, az érzéseimet, a fájón éles érzelmet próbálom igazolni azzal, hogy betűkbe faragom?"
[23. p.]
Címkék: napló Plath
Szólj hozzá!
Várakozás és élet
2008.04.13. 12:05
"Bizonyos időszakokban érthetetlen várakozás tölt el, mintha ott lent, az értelem felszíne alatt valami csak arra várna, hogy megragadjam. Hasonlít ez ahhoz a kínzó érzéshez, amikor majdnem eszedbe jut egy név, mégsem tudod pontosan fölidézni. (...) Ugyanez a homályos és bizonytalan érzés fog el, ha emberfajunk elnyújtott kamaszkorára gondolok, a születés, a házasság, a halál rítusaira, mindahány ősi és barbár ceremóniára, amely mostanára a modern időkhöz igazodott. Néha szinte azt gondolom, hogy az oktalan, állati tisztaság jobb volt. Ó, valami vár ott lent. Talán egy napon rám tör a megvilágosodás, és akkor látni fogom ennek a nagyszabású groteszk játéknak a másik oldalát is. És akkor nevetek egy jót. És akkor tudni fogom, hogy mi az élet."
(...)
"... mindenütt a fakó várakozás. És te ennek az egésznek a mozgó kivonata vagy. Belőled, általad, érted. Istenem, hát ez minden, ami van, a folyosón a nevetés, a könnyek? Az önimádat és önutálat? A megdicsőülés és az undor?"
[17-18. p. , 20. p.]
Címkék: napló Plath
Szólj hozzá!
Jelen és örökkévalóság
2008.04.12. 18:09
"Nálam a jelen az örökkévaló, az örökkévalóság pedig elmozdul, elfolyik, szétpereg. Ez a másodperc az élet. Ha elmúlik, halott. Mégsem kezdheted újra minden új másodpercben, ítélned annak alapján kell, ami halott. Mint a futóhomok... az elejétől fogva reménytelen. Egy történet, egy kép megújíthatja az érzetet, de nem eléggé, nem eléggé. Semmi sem valódi, csak a jelen, és én máris érzem, századok súlya fojtogat. Élt egy lány száz évvel ezelőtt is, mint ahogy én most. Ő halott. Én vagyok a jelen, de tudom, hogy egyszer én is eltűnök. A nagy pillanat, a lángcsóva, jön és megy, véghetetlen futóhomok. Nem akarok meghalni, nem."
[9. p.]
Címkék: napló Plath
Szólj hozzá!
Mottók
2008.04.12. 17:50
Plath jegyzetfüzetében ezek a mottók szerepeltek:
Ficánkolunk, élünk, mint a halak,
Majd ráharapunk, keserű marad,
Ujjunkkal tapintjuk a kék eget,
Mit várhatunk eztán, még mi jöhet?
Nem Istenek alkonya: hajnali
köd, háború, háború, hallani.
[Louis MacNeice "Aubade"]
Csak akkor kezdünk el élni, amikor megérezzük az életben a tragédiát...
[W. B. Yeats]
A most és az itt a jövőnk, rajtunk keresztül a múltba merül...
[James Joyce]
Címkék: napló Plath
Szólj hozzá!
Naplórészletek jönnek...
2008.04.12. 17:37
"Sylvia Plath naplóinak szöveghű kiadása önmagáért beszél. A költő tizenegy évesen kezdett naplót írni, és haláláig, azaz harmincéves koráig folytatta a naplóírást. Ez a könyv az 1950 és 1962 közötti, felnőttkori naplókat tömöríti. A szöveg a northamptoni Massachussettsben, a Smith College Sylvia Plath-gyűjteményében őrzött, huszonhárom eredeti kézirat pontos és teljes másolata. A kézírásos füzetek és gépelt lapok dokumentálják Sylvia Plathnak a Smith College-ban, illetve a cambridge-i Newnham College-ban töltött diákéveit, Ted Hughesszal kötött házasságát, és azt a két évet, melyet írással, tanítással töltött New Englandben. A kiadást néhány, 1960-62-ből származó naplótöredék egészíti ki."
(Karen V. Kukil)
+
Címkék: napló Plath
Szólj hozzá!
Születésnapi Levelek
2008.04.05. 20:56
Ted Hughes Plath halála évében publikálta a feleségéhez szóló, 1963-98 között írt levelezésszerű versgyűjteményt Birthday Letters - Születésnapi Levelek címen.
Hol is volt mindez, a Strand-en? Kiállítás,
új dolgokról, fényképekről.
Valami okból feltűnt nekem.
Az a fénykép abból az évből,
a Fullbright-ösztöndíjasokról. Épp akkor jöttek -
vagy már megérkeztek. Legalábbis néhányuk.
Vajon közöttük voltál? Szemügyre vettem
a képet, bár nem túl aprólékosan, és tűnődtem,
melyikükkel is találkozhattam már.
Emlékszem, motoszkált bennem a gondolat. Nem
a te arcod. Semmi kétség, főként a lányokat
néztem meg alaposan. Talán észre is vettelek.
Talán elgondolkodtam rajtad és szokatlan érzés fogott el.
Eszembe vésődött elomló hajad, a lágy göndörség -
Az a Veronica Lake-frizura. Nem az, amit elrejtett.
Szőkének tűnt. No és a mosolyod.
Az a túlzott, kameráknak, bíróknak,
idegeneknek, ijesztő figuráknak tartogatott amerikai mosoly.
Aztán elfeledkeztem róla. Mégis emlékszem
a fényképre: A Fullbright-ösztöndíjasok.
A poggyászukkal együtt? Aligha valószínű.
Talán csoportosan érkeztek volna? Fájó lábbal
sétáltam a napsugarak alatt, a forró járdán.
Vettem volna egy körtét? Igen, úgy rémlik.
Egy utcai árustól, nem messze a Charing Cross Pályaudvartól.
Az volt az első friss körte, mit életemben megízleltem.
Alig hittem el, mennyire ízletes.
Huszonöt évesen elnémított és felfrissített,
hogy ügyet sem vetettem a legegyszerűbb dolgokra.
(a kötet nyitó darabja)
Címkék: Hughes
Szólj hozzá!
Hajsza
2008.04.05. 20:17
"Írtam egy teljes oldalnyi verset a kéj sötét erőiről, a címe: Hajsza. (...) Ted Hughesnak ajánlottam..."
Hajsza
Pursuit
Egy párduc üldöz szüntelen,
Rögtön megöl, ha utolér.
Fákat perzsel a sűrű vér,
Jár, mint a nap, fenségesen.
A nyomomban van, közeleg,
Lépked feketén és puhán,
Varjú károg a tüskefán:
Vad, végzetes vadászat ez.
Szédít a forró, déli nap,
Szikla szaggat és tüske tép.
Vérében miféle sötét,
Érzéki vágyak izzanak?
Övé a föld: mindent befal,
Lohol az ősi bűn nyomán,
Felüvölt: vért, friss vért kíván,
A szája nyílt seb: húst akar.
A foga fényes és fehér,
Szép szőre forró és feszes,
A csókja perzsel, karma metsz,
Vak szomja végzettel felér.
Mohó nagymacska: asszonyok
Forró vérétől részegül,
A testük ég el étekül,
Ha szörnyű étke fellobog.
Most árny remeg a dombokon,
Az éjfél forr a fák felett;
Ő puha talpakon követ,
Sötét szerelmével befon.
Álmom bozótján meglapul
A fényes karmú karcsú test:
A comb feszes, prédára les,
Vad éhe sosem csillapul.
Heve megperzsel, meggyúlok,
Rohanok égő fák alatt,
Hol oltsam izzó lázamat,
Ha sárga szempár billogoz?
Vérrel próbálom hűteni,
Odavetem a szívemet,
De ez sem elégíti meg:
Az egészet követeli.
Dorombol, csábít, szédülök,
Az erdő lángol, csonkig ég;
Szomjazom szörnyű közelét,
És mégis elmenekülök.
Félelmem szűk toronyszoba,
Oda kerget a bűntudat.
Sorra zárom a zárakat,
De gyorsul vérem ritmusa:
A lépcsőn párduc lépeget,
Hallom: jön, jön, jön, közeleg.
Pursuit
Egy párduc üldöz szüntelen,
Rögtön megöl, ha utolér.
Fákat perzsel a sűrű vér,
Jár, mint a nap, fenségesen.
A nyomomban van, közeleg,
Lépked feketén és puhán,
Varjú károg a tüskefán:
Vad, végzetes vadászat ez.
Szédít a forró, déli nap,
Szikla szaggat és tüske tép.
Vérében miféle sötét,
Érzéki vágyak izzanak?
Övé a föld: mindent befal,
Lohol az ősi bűn nyomán,
Felüvölt: vért, friss vért kíván,
A szája nyílt seb: húst akar.
A foga fényes és fehér,
Szép szőre forró és feszes,
A csókja perzsel, karma metsz,
Vak szomja végzettel felér.
Mohó nagymacska: asszonyok
Forró vérétől részegül,
A testük ég el étekül,
Ha szörnyű étke fellobog.
Most árny remeg a dombokon,
Az éjfél forr a fák felett;
Ő puha talpakon követ,
Sötét szerelmével befon.
Álmom bozótján meglapul
A fényes karmú karcsú test:
A comb feszes, prédára les,
Vad éhe sosem csillapul.
Heve megperzsel, meggyúlok,
Rohanok égő fák alatt,
Hol oltsam izzó lázamat,
Ha sárga szempár billogoz?
Vérrel próbálom hűteni,
Odavetem a szívemet,
De ez sem elégíti meg:
Az egészet követeli.
Dorombol, csábít, szédülök,
Az erdő lángol, csonkig ég;
Szomjazom szörnyű közelét,
És mégis elmenekülök.
Félelmem szűk toronyszoba,
Oda kerget a bűntudat.
Sorra zárom a zárakat,
De gyorsul vérem ritmusa:
A lépcsőn párduc lépeget,
Hallom: jön, jön, jön, közeleg.
[Szabó T. Anna fordítása]