Sylvia Plath

"...Megtanulni, hogy nincs semmi, amit igaznak fogadhatsz el, csak múlékony, átmeneti igazságok, amelyek megfelelnek a pillanatnak, a helynek és a lelkiállapotnak, amelyben vagy..."[31. p.] 

"Istenem, de hát az élet magányosság, a céltalan partik harsogó, talmi vidámsága és minden mámorítószer ellenére, a hamis, vigyorgó maszkok ellenére, amelyeket arc helyett viselünk. És ha végül találsz valakit, akiről úgy érzed, kiöntheted neki a lelked,…

"Hogy mondjam el...hogy az én boldogságom az, ha kitépek egy darabot az életemből, a fájdalom és szépség egy darabkáját, és egy papírdarabon géppel írott szavakká varázsolom? Hogyan is érthetné meg, hogy az életemet, az érzéseimet, a fájón éles érzelmet próbálom…

"Bizonyos időszakokban érthetetlen várakozás tölt el, mintha ott lent, az értelem felszíne alatt valami csak arra várna, hogy megragadjam. Hasonlít ez ahhoz a kínzó érzéshez, amikor majdnem eszedbe jut egy név, mégsem tudod pontosan fölidézni. (...) Ugyanez a homályos és…

"Nálam a jelen az örökkévaló, az örökkévalóság pedig elmozdul, elfolyik, szétpereg. Ez a másodperc az élet. Ha elmúlik, halott. Mégsem kezdheted újra minden új másodpercben, ítélned annak alapján kell, ami halott. Mint a futóhomok... az elejétől fogva reménytelen.…

Plath jegyzetfüzetében ezek a mottók szerepeltek: Ficánkolunk, élünk, mint a halak,Majd ráharapunk, keserű marad,Ujjunkkal tapintjuk a kék eget,Mit várhatunk eztán, még mi jöhet?Nem Istenek alkonya: hajnaliköd, háború, háború, hallani. [Louis MacNeice…

"Sylvia Plath naplóinak szöveghű kiadása önmagáért beszél. A költő tizenegy évesen kezdett naplót írni, és haláláig, azaz harmincéves koráig folytatta a naplóírást. Ez a könyv az 1950 és 1962 közötti, felnőttkori naplókat tömöríti. A szöveg a…