"Bizonyos időszakokban érthetetlen várakozás tölt el, mintha ott lent, az értelem felszíne alatt valami csak arra várna, hogy megragadjam. Hasonlít ez ahhoz a kínzó érzéshez, amikor majdnem eszedbe jut egy név, mégsem tudod pontosan fölidézni. (...) Ugyanez a homályos és bizonytalan érzés fog el, ha emberfajunk elnyújtott kamaszkorára gondolok, a születés, a házasság, a halál rítusaira, mindahány ősi és barbár ceremóniára, amely mostanára a modern időkhöz igazodott. Néha szinte azt gondolom, hogy az oktalan, állati tisztaság jobb volt. Ó, valami vár ott lent. Talán egy napon rám tör a megvilágosodás, és akkor látni fogom ennek a nagyszabású groteszk játéknak a másik oldalát is. És akkor nevetek egy jót. És akkor tudni fogom, hogy mi az élet."
(...)
"... mindenütt a fakó várakozás. És te ennek az egésznek a mozgó kivonata vagy. Belőled, általad, érted. Istenem, hát ez minden, ami van, a folyosón a nevetés, a könnyek? Az önimádat és önutálat? A megdicsőülés és az undor?"
[17-18. p. , 20. p.]