"Itt következik az első szonettem (...) Kéjelegtem a szavak érintésében és muzsikájában, választottam és újraválasztottam, kiszemeltem a színt, az egybehangzást és a disszonanciát, a kívánt zenei hatásokat (...) boldog vagyok, egy év óta ez az első írás, ami kiállta a szemem, a fülem és az eszem próbáját."
[47. p.]
Megcsalsz bennünket ifjú csillagok
zöld ráncaival, elámít a holdad
vaníliája, jávorhoz adod:
április mítosza vár újra holnap.
A múlt év csillámesődtől csilingelt,
újra próbálkozol velünk idén,
újra hiszünk, elég egyetlen inger,
egy ördögi zápor, csalfa szirén:
sírunk, hogy mézízű reggeli dőlt fény
fussa be vízaranyozta füvünk.
Még egy évünk a fukar földön, győztél,
kibomlik, te egyre biztatsz, gyerünk;
Csábulunk újra, közelben a múlt,
s mi élő tanúkként megifjodunk.
