Szavak
Words
Fejszék,
Csapásukra a fa cseng,
És a visszhangok!
Visszhangok futnak szét
A középpontból, mint a lovak.
A nedv
könnyként fakad, akár
A víz, ha nyomul vissza,
Hogy tükre legyen megint
A kődarab fölött,
Mely csobban és forog,
Fehér koponya,
Falja zöld gyom.
Évek múlva
Fölfedezem őket az utcán -
Száraz, lovasuk-nincs szavak,
Fáradhatatlan patazaj.
Míg
A tó mélyén rögzített csillagok
Egy életet igazgatnak.
A modern líra mintadarabja. A fadöntő fejsze Walt Whitmanre emlékeztet, a vízhínár koszorúzta halálfő Edgar Poe-ra, a belső visszhang Emily Dickinsonra, a csillagkép Emersonra. Sylvia Plath szavai felfedeznek, feltérképeznek, birtokba vesznek ; csatornázzák a szorongást, betörik a szenvedélyt, civilizálják a lélek vadonát. Miközben saját lelki betegségét analizálja, a kollektív félelemnek, fájdalomnak,bűntudatnak, tiltakozásnak is hangot ad.Mindent tud a versről - tudja, mit mivel lehet jelképpé növeszteni, vagy torzképpé kicsinyíteni, mire képes a SZÓ, a szójáték, az alliteráció és a rím. Tudja, hogy a durva nyersanyagból mi hozza elő a kiművelt költészetet. Minen elemében tökéletes művész ; nem is lehet más, hiszen témája az elementáris tökéletlenség.
