"Gyakorolni fogom az önfegyelmet. Nem leszek többé az a csahos kölyökkutya, aki eszét vesztve az emberek nyakába ugrik, hogy azonnal meghódítsa őket. Elviselhetetlenül szeretném, ha szeretnének. Átvészeltem a különös, tudatos népszerűtlenség hosszú korszakát. Ma már extrovertáltnak mondhatnak, de jó öreg kisebbrendűségi komplexusom még nyomokban visszatér. Az új embereket magas talapzatra helyezem, imádom őket meghökkentő kedvességükért, jóakaratú figyelmükért. Hány ezüsttel bevont szobrot emeltem, hogy aztán esendőségeiket megismerve emberré változtassam őket?"
[79. p.]
