"Írtam egy kísérteties verset, szigorúan váltakozó sorhosszúsággal és semmi-érzéssel, bár a jelenet maga telítődött érzelemmel. Átdolgoztam, sokkal jobb lett: valami átjött abból, amit akartam. Húztam egyet rajta. A csinos és könnyed Adrienne Rich-i lírizálás, a világ grafikus ábrázolásának irányába. A legfontosabb most, hogy valóságos dolgokkal gyötrődjek: valódi érzelmekkel, és felejtsem el a csecsemő isteneket, az öreg tengeri apókat, az áttetsző emberkéket, a lovagokat, a holdanyókat, az érzelgős őrülteket, Loreleit, a remetéket, és eljussak magamhoz, Tedhez, a barátokhoz, az anyámhoz, a testvéremhez, az apámhoz, a családhoz. A valódi világhoz. Valódi helyzetekhez, melyek mögött a nagy istenek játsszák a vér, a kéj és halál drámáját."
Az Egg-Rock-i öngyilkos
Suicide of Egg Rock
Mögötte a grillekben sercegett-pattogott
A hotdog, s az okkerszín sósíkok,
A gáztartályok, gyárkémények: a gyarló
Táj, melynek ő is gyomra-része volt,
Üvegesen remegve fodrozott.
Verte a nap a vizet, mint a kárhozat.
Gödörnyi árny nem volt, hogy belebújjon.
S a vére lüktetett, a régi dobszó:
Vagyok, vagyok, vagyok. Gyerekek
Sikongtak a tört vízben, fehér permet
Pörgött a szélben, hullámtajték;
Korsz kutya kezdett hirtelen galoppba,
S a homokpadról felvert egy sirályrajt.
Visszafojtva, vakon, földsüketen
Hevert a parti szemét közt a teste,
Örök lüktetésre szánt lélegző gép.
Legyek döngtek rája-szemüregen,
A boltíves agykamrát rohamozták.
Könyvéből a szavak kitekeregtek.
Minden üres papírként villogott.
Mindent összeaszalt a maró napfény,
Csak az Egg Rock nőtt ki a kék hiányból.
Ahogy a hullámverésbe begázolt,
Hallotta szirtjein a feledékeny pezsgést.
[Tandori Dezső fordítása]
