Ted Hughes Plath halála évében publikálta a feleségéhez szóló, 1963-98 között írt levelezésszerű versgyűjteményt Birthday Letters - Születésnapi Levelek címen.
Hol is volt mindez, a Strand-en? Kiállítás,
új dolgokról, fényképekről.
Valami okból feltűnt nekem.
Az a fénykép abból az évből,
a Fullbright-ösztöndíjasokról. Épp akkor jöttek -
vagy már megérkeztek. Legalábbis néhányuk.
Vajon közöttük voltál? Szemügyre vettem
a képet, bár nem túl aprólékosan, és tűnődtem,
melyikükkel is találkozhattam már.
Emlékszem, motoszkált bennem a gondolat. Nem
a te arcod. Semmi kétség, főként a lányokat
néztem meg alaposan. Talán észre is vettelek.
Talán elgondolkodtam rajtad és szokatlan érzés fogott el.
Eszembe vésődött elomló hajad, a lágy göndörség -
Az a Veronica Lake-frizura. Nem az, amit elrejtett.
Szőkének tűnt. No és a mosolyod.
Az a túlzott, kameráknak, bíróknak,
idegeneknek, ijesztő figuráknak tartogatott amerikai mosoly.
Aztán elfeledkeztem róla. Mégis emlékszem
a fényképre: A Fullbright-ösztöndíjasok.
A poggyászukkal együtt? Aligha valószínű.
Talán csoportosan érkeztek volna? Fájó lábbal
sétáltam a napsugarak alatt, a forró járdán.
Vettem volna egy körtét? Igen, úgy rémlik.
Egy utcai árustól, nem messze a Charing Cross Pályaudvartól.
Az volt az első friss körte, mit életemben megízleltem.
Alig hittem el, mennyire ízletes.
Huszonöt évesen elnémított és felfrissített,
hogy ügyet sem vetettem a legegyszerűbb dolgokra.
(a kötet nyitó darabja)
